Hogyan lehet megszabadulni a férgektől örök szerelem
A napóra aranyozott rúdjának árnyéka a kilencesen állott. A Forum fölött sárgán hullámzottak az óriási selyemernyők, amik nyáron át hűvös árnyékot vetettek az egymás fölé emelkedő terraszokra.
Kékes homályban álltak a fehér márványszobrok, Tarquinius nagy csatornájának vörös palatetői, a szónokok giardia mancarime, amit az antiumi hajók vassarkantyúi díszítettek s a comitiummal szemközt sorakozó régi tabernák.
- Giardia uomo terapia
- Alkotó · Algernon Charles Swinburne · Moly
- Kárpáti Aurél: A bihari remete és egyéb történetek
- Tweet Az elmúlt évben egyre több felelős gazdi kért az állatorvostól szívférgesség szűrést, ám még mindig sokan vannak, akik nem hallottak erről a komoly fertőzésről.
- A szívférgesség szűrés életet menthet - Női Portál
- Если там и произошло что-то неприятное, то дело не в вирусах.
- Összes vers egy oldalon | József Attila összes műve
Csak a tér mélyén csillámlott föl itt-ott a talajvíz a kockakövek hasadékaiban, emlékeztetve a mocsárra, amelynek nádasában az anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit. Concordia templomának lépcsőin, ahonnan ki lehetett látni egész a Via Sacra ékszeresboltjáig, két fölszabadított rabszolga ült és kockázott a márványba karcolt táblán.
Beszédük és a festett puszpángkocka csattogása visszhangozva járta be a bazilikákkal szegett teret. Mindketten ama gyűlölt és megvetett Corneliusok közül valók voltak, akiket Sulla bosszúja szabadított rá Rómára a második proscriptio után s akik szennyes, foltozott köpenyükkel minden utcasarkon előbukkantak a henyélők, tolvajok és kolduló papok zajongó tömegében.
Tizennégy szeszterciusszal úszom egy óra óta. A Damonnak szólított, kurtára nyírt, fekete szakálas, szikár, nagycsontú macedóniai gúnyosan villantotta ki fehér fogait, azután szótlanul pörgette meg ujjai között a kockát. A vöröshajú tovább folytatta: —Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, a legpiszkosabb uzsorásnak, akinek valaha lapos körmei voltak Rómában. Ebben a pillanatban egy bíborszegélyű tóga csücske lebbent meg fönn, a templom oszlopai között.
Egy szokatlanul fiatal aedilis közeledett a játszók felé, lassan, elgondolkozva lépegetve az árnyékos csarnokban. Simára, borotvált fehér arca kissé duzzadt volt és álmos kifejezésű, amivel éles ellentétben álltak energiától sugárzó, fényes fekete szemei.
Gondos fürtökbe szedett hogyan lehet megszabadulni a férgektől örök szerelem elöl már ritkulni kezdett, aminek eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal patríciusnak, mint Licinus borbélynak.
Kezében pergamentekercset szorongatott, fereg a majban Theokritosz egy idilljét, talán egy adóslevelet. Eleganciájához és pompás megjelenéséhez mind a kettő egyformán illett. Már csaknem odaért a libertinusok háta mögé, akik nem vették észre a közeledőt, mikor egyszerre a nevét hallotta említeni, összeráncolta sima homlokát és megállt.
Figyelni kezdett. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a diktátor barátságával sem dicsekedhetik. Vagy miből telnék ezüsttel díszíteni a színpadot és selyembe takarni a napot?
A szívférgesség szűrés életet menthet
Hat,—kiáltotta újra leejtve a színes kockát a sima márványra,—nyertem. A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos bőrzacskót és odadobta a macedóniai elé. Fölkelt és karjait lustán himbálva átvágott a téren egy szűk utca irányában, amely a halpiacra vezetett. A macedóniai mohón kezdte számlálni a pénzt.
Gyönyörüszép nők terhe. Hiu kéj, s szégyelt-édes, öngyilkos szerelem, s bús öregség, mely nappal jőni fél, éjszaka oson tolvaj-lépteken, hogy őszt hagyjon a szőke tincseken, s bánat, mely úgy szól, mint öröm beszéde, s csömör, mely bérért tart csak éberen: minden emberi vágynak ez a vége. Vásárolt csókok terhe.
Az aedilis ott állt tíz lépésre mögötte egy oszlop mellé húzódva. Arcán elégedetlenség és harag tükröződött. Csakugyan, ennek a fahéjszínű gazembernek igaza, van. Az utolsó játékok alatt, amikkel atyám emlékét tiszteltem meg, százhúsz gladiátorom maradt itt a téren. Mindegyik egy talentumba került. A delosi és corinthusi ezüsttálakat, szobrokat és festett márványokat sem adják ingyen.
Azután a szakácsok, pékek, gyaloghintó-hordók, énekesek és hárfások De ezek nélkül lehetetlen élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon keresztül tudja eléggé becsülni önmagát és gyűlölni az uzsorásokat. Dolabellát fel fogom akasztatni, de addig is most szűk nekem Róma. A Láz istenének oltárán már meggyújtották a lángokat és nincs rosszabb az egészségtelen levegőnél, amely a hideglelést jelenti.
Egy negyedév a tenger túlsó felén és Crassus ezüstös zsákjai mindent rendbehoznak. Ej, nem érdemes ma elővenni a tegnapi gondokat, amik a hajó után elsimuló hullámmal együtt enyésznek el. Aemilius gályája az éjjel indul Görögországba.
Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor Van macskák férgek?. A macedóniai még mindig ott ült a lépcsőn és köpenye alól előhúzott kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. Előrehajolva térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak homlokáról elébe, a fehér kőre. Az aedilis elmélázva, szeretettel nézett körül a Forumon, mintha annak minden részétől külön akarna búcsút venni.
A sárga selyemernyők alatt olyan volt az egész tér, mint egy óriási terem, aminek túlsó felén, az árusok bódéi között mintha hangyák nyüzsögtek volna.
A BIHARI REMETE
Az aedilis, mint minden római, rajongott a Városért, amelynek gyönyöreiről annyi rosszat mondtak a költők s most kissé kesernyés gúnnyal mormolta maga elé: Cumaeban a platánok alatt lakik a boldogság A macedon saruinak csoszogása rázta föl álmodozásából. A libertinus egy csapszék fele igyekezett, amelyből részeg matrózok kurjongatása hallatszott.
Az aedilis kilépett az oszlop mögül s tógája ráncait összébb fogva, megindult a lépcsők felé. A játszók táblái mellett friss karcolás nyomai csillogtak a márványban. Az arca elváltozott, fekete szemeiben különös fény lobbant fel, aztán gyors léptekkel sietett el a Via Sacra irányában.
Az éjszaka első órája már hogyan lehet megszabadulni a férgektől örök szerelem volt messze, mikor az aedilis gyaloghintója föltűnt az ostiai kapu mögött. Kíséret nélkül indult útnak, mintha csak sétát akart volna tenni a Városon kívül, a nyaralók között. Még feleségétől sem búcsúzott el. Nem akarta, hogy idő előtt értesüljenek távozásáról.
Nyolc afrikai rabszolga vitte a gazdagon faragott gyaloghintót, amelynek félrehúzott zöld függönyei mögött fél könyökre támaszkodva feküdt a puha melittai szövettel borított vánkosokon. A vánkosokat minden nap friss rózsákkal tömték meg.
A széles, kövezett út egyik emelkedettebb hajlásánál az aedilis kihajolt a gyaloghintóból és visszatekintett a város felé. Bármennyire könnyelműen szánta is rá magát Róma elhagyására, most megilletődve és fájdalmasan gondolt mindarra, amit elhagyott.
Kedves Jocó!
A hét halom fölött az ég krétás kékjében lebegni látszott a Capitolium márványkoronája, büszkén és hódítóan, nem árulva el a férgek nyüzsgését, amik alapjait megingatták.
A Világ Ura gőgösen emelte homlokát s mögötte a végtelenségig átlátszó zománca a szemhatár felé lágyan olvadt át az alkonyat narancssárga színeibe. A szűk utcákon ott most zsebmetszők, orgyilkosok, hamis tanuk és szájhősök közt mulatnak a henyélők; a disznóhúsevők puritánságát kéjencek, piperkőcök és kurtizánok gúnyolják az esteli korzón és az örökké jókedvű ványolók Sulla dicséretét éneklik.
A Capitolium még áll és ragyog.
